Meseíróknak, rajzolóknak

Most futottam bele ebbe a pályázati felhívásba:
http://mesekonyvem.com/palyazatok/

Mi a mese?

Ezt a gondolatot ma olvastam, itt:

"A mese kútfő, az ember életében az első csoda, amivel találkozik. Az esti lefekvés csendje tárja elénk azt a varázslatos világot, amely mindig úgy kezdődik, hogy: Egyszer volt, hol nem volt… - és megnyílik egy hihetetlen világ az Óperenciás tengeren is túl, ahol mindig győz a jó, ahol nincs lehetetlen. Biztonságot nyújt szüleink, nagyszüleink hangja még akkor is, ha megjelenik a gonosz.

A mese az a kút, amelyből első tiszta csepp vizünket isszuk. Elkísér egész életünkön át, elkísérnek a történetek, amelyben olyan népi figurák szerepelnek, mint: tündérek, koboldok, manók, szörnyek, óriások, beszélő állatok, s persze történnek velük mindenféle varázslatok is."

 

Szerintem igazán szép gondolat. Jó volna azt hinni, hogy a legtöbb szülő komolyan veszi ezt is, miközben olyan "tudatosan" neveli a gyerekeit. 

Hahóóóóóóóóóó!

Szép csendesen azt hiszem, újra életet lehelek ebbe a blogba. Most már Mici nélkül, aki az én hű társam és képzeletbeli (pontosabban a meséimben szereplő) nyulam volt, van és lesz.

Megpróbálok újra hinni abban, hogy van értelme rajzolni ebben a világban, és érdemes megkeresni azokat az írókat és rajzolókat, akik hiányoznak belőle.

Így szeretettel kérlek fel titeket, potenciális remekírókat és nélkülözhetetlen illusztrátorokat, hogy osszátok meg velünk magatokat - azért, hogy egymásra találjatok; azért, hogy nekünk is jobb legyen.

Ahogy múltak a hónapok és évek, a blogon szereplő alkotók közül többen is ismertté váltak a szakmában. Jó érzés.

A blog mostantól személyesebb hangvételű lesz, és többször találkozhattok az én munkáimmal, mint eddig.

 

Remélem, sok hasznos dolgot tehetünk így egymásért.

 

Szeretettel:

Nóra

Ágyő!

Sok-sok töprengés és morfondír után úgy döntöttünk (Mici meg én), hogy érzékeny búcsút veszünk a blogtól - az olvasóktól, a mesélőktől, a rajzolóktól és a csöndes szimpatizánsoktól. Sajnos minden azt igazolja, hogy nincs elég időnk és erőnk gondját viselni. És azért ez így nem az igazi. Továbbá elromlott a gépünk, és a javításnál minden rólatok szóló adatunk elveszett - a meséitek, verseitek és rajzaitok.
Szóval, kedves olvasók, köszönjük az eddigi megtisztelő figyelmeteket.
Kedves mesélők és rajzolók, sok sikert és kitartást nektek ebben az undok világban.

Szeretettel gondolunk rátok,

Nóra és Mici

Szösszenetek gyerekeknek

Ma kaptam egy levelet Orsitól, aki gyerekverseket ír. Szívesen megmutatná nektek is őket, így most (szigorúan szubjektív módon) megmutatjuk az egyik legkedvesebbet. Parancsoljatok:

Kakaós csiga

Sülő csigák illata leng,
Terjeng ma a házban,
Pirulnak lassan odabenn,
Szép, kakaós mázban.

Egy kész csak kacsintgat felém,
Magát így kelleti:
"Gyere bátran, faljál belém,
Mamád megengedi."

Ha mind megsült, csak azután
Kapok egy falatot.
Nem is, inkább - egyet csupán,
Hamm, beléd harapok.

Összecsapja anya kezét
Üres tálcát látván:
"Hová tűnt a finom ebéd,
Édes, kicsi lánykám?"

"Képzeld anya, most voltam kint,
Visszajövök, s nahát!
Egy kismanó bekapta mind
a kakós csigát!"

"Látom, hogy ez a kismanó
Nagy pusztítást végzett,
Azért lett csupa kakaó
Biztosan a képed."

Köszönjük, Orsi!

Az írókról bővebben jobbra fönt olvashattok.

Apa meg a lánya

Fanni küldött nekünk egy mesét, na de nem akármilyet - apait. Az apukája írta, ő pedig rajzolt hozzá malacot. Meg fatörzset - akarom mondani krokodilt. De inkább olvassátok el...

Wesztl László: A kismalac és a krokodil

A kis tó partjára jártak az állatok inni, mert szép tiszta volt a vize és ráadásul szép kövér fű nőtt arrafelé. Szívesen jöttek ide az őzek, a szarvasok, a nyulak. A parti sekély vízbe járt a malac dagonyázni, iszapfürdőt venni, és olyankor boldogan röfögve hempergőzött a puha sárban. Meg is jegyezte a többi állat, hogy olyan hangos, hogy még a madárcsicsergést se lehet hallani tőle. Néha azt is a szemére vetették, hogy a nagy pancsolással fölkavarja a vizet.
- Elég nagy a tó – szörcsögte – nem fontos pont az én fürdőmből inni.
Az állatok aztán nem is nagyon maradtak a közelében, hanem kicsit távolabb húzódtak tőle.
Egyszer a malacka, ahogy épp fürdeni, dagonyázni indult kedvenc pocsolyájába, furcsa szerzetet vett észre a vízben. Először azt hitte, hogy valami fatörzset döntött a vízbe a szél előző este, de aztán gondolkodni kezdett: - Hiszen tegnap nem is volt szél, ennek meg nincs is ága – libbentette meg füleit. Már éppen beletoccsant volna a vízbe, mikor valami furcsát vett észre.
- Nicsak, nocsak – röfincélte csak úgy magában – ez az izé, ez a fatörzs vagy mi, mintha pislogott volna, sőt, mintha úszna is, ami annál is furcsább, mert a tó vize áll. Tehát ha ez a valami mozog, akkor magától mozog, vagyis úszik. A malacka alapjában véve nagyon óvatos és ravasz állat volt, mert tudta, hogy ő a sár meg a pocsolya dacára nagyon jó ízű. Óvatosan elbújt a parti bozótban és figyelni kezdte az úszó, pislogó valamit. Jól is tette, mert egyszer csak az a valami megszólalt csak úgy mormogva, és a malacka tisztán hallotta, hogy azt dünnyögi:
- Agyő cirkusz, idomár, isten veled szerepek, rabságom az oda már, ma valakit megeszek. Elég volt az utazás, végre vízben tocsogok, nincs több úton kocsizás, ma valakit bekapok.
- Aha – mondta magának a malacka – ez a valami megszökött, és most itt akar megtelepedni, ráadásul ez itt még be is akar kapni valakit. És ez a valaki akár én is lehetek – villant belé a felismerés – na, majd adok én neked megevést, meg bekapást. Szép csendesen visszaosont az erdőbe, és hamarosan egy kitömött zsákkal tért vissza.
- Na, ezt edd meg te „fatörzs”! – röfögte és óvatosan becsúsztatta a zsákot a tóba. Nem is kellett sokat várnia a malacnak, mert a krokodil – amit fatörzsnek nézett a malac – óvatosan elindult a zsák felé. Még a mormogása is hallatszott a csendben: - Jól van, te dagadt, csak lubickolj, én meg bekaplak! – Ezzel ráharapott a zsákra, ami azonnal kiszakadt, és töméntelen fűrészpor borult ki belőle.
- Jaj, jaj, mi ez? Juj, szálka ment a nyelvembe! – prüszkölt, krákogott, csapkodott a krokodil. A kismalac közben majdnem megszakadt a nevetéstől, még a könnye is kicsordult, úgy mulatott. A hangos nevetésre a többi állat is odaszaladt és rájuk is átragadt a malac vidámsága. Ott álltak a parton és hahotázva nézték, ahogy fülig fűrészporosan krákog a krokodil. Amikor lassan abbahagyták, a malac elmesélte, hogy mi történt. Az állatok szigorúan rászóltak a krokodilra:
- Igaz, hogy be akartál kapni valakit?
- Igaz - szipogta a krokodil.
- Elszöktél a cirkuszból?
- Elszöktem.
- Akkor most vissza is mész, te gonosz!
- De akkor megint muszáj lesz fellépni meg utazni, és én azt nem szeretem!
- Csak akkor maradhatsz, ha nem bántasz senkit! Megígéred?
- Megígérem!
Az állatok hagyták, hadd maradjon. A malacnak pedig mindenki hozott ajándékba zsenge kukoricát, ropogós makkot, amiért ilyen ravaszul túljárt a krokodil eszén.

Köszönjük nektek!

Végeredményben...

Nos igen, összegezve a szavazatokat (van, amit privát e-mailben kaptunk, így nem lett közzé téve itt), íme a sorrend: I. helyezett: Eri és Sári - ők Kökörcsin egyik tüneményes zsepi- vagy épp mobiltartóját kapják, valamint egy rongyállatkát Pöszkétől. II. helyezett: Strugamanó - ő Eri édes kis marokba fogható bárányfelhőjét kapja. III. helyezett: Belinda - ő Kökörcsin másik tüneményes zsepi- vagy épp mobiltartóját kapja. Gratulálunk!!
És köszönjük, hogy részt vetettek a pályázatunkon.