A harmadik mese

Kedves Mici!
Újabb mese pottyant ki a fejemből!
Remélem ez is tetszeni fog!
Fogadd szeretettel.
Pirimami a virágoskertből

Örzse mamó

Történt egyszer,nem is olyan régen, talán az elmúlt évben, egy kis falu csendes utcájában. Ott, ahol élt öreg és fiatal, no meg jó néhány gyerek, olyan igazi eleven kölykök. Élt abban az utcában egy fiatal házaspár, két csibész gyerkőccel: Liával és Tomkával. Szomszédjukban meg ott lakott Örzse mamó egyedül, kicsi, ám csodaszép házikójában. Ennek a mamónak nem tudott senki sem a kedvébe járni. Ha köszöntek neki az arra járók, ő csak zsörtölődött, morgolódott. A kutyákra, macskákra sem nézett jó szemmel, pedig neki is volt mindkettőből, de azokat különlegesnek tartotta. A szomszédjában Lia meg Tomka sem játszhatott gondtalanul, mert Örzse mamó mindig szidta őket:
- Ti rossz kölykök nem tudtok már csendben maradni? Nincs apátok, anyátok, aki megtanítana viselkedni? - Lia és Tomka kicsit féltek Örzse mamótól, de azért játszottak tovább. Örzse mamónak ugyanis nem születtek gyermekei, így unokái sem voltak, akik meglátogathatták volna időnként. Hajlott háta ellenére azért még rendben tartotta pici kertjét, és a házikót, ám barátkozni nem akart senkivel. Egy nap megszólalt Tomka:
- Te Lia! Van egy jó ötletem! Át kellene menni mamókához, hátha nem is olyan rossz néni.
- Óh, Tomka, mit akarsz? Felesleges az egész! Tudod, senkivel sem barátkozik, minket pedig egyenesen utál!
- Nem úgy van Lia! Én gondoltam valamire! Virág nyílik a mi kertünkben, éppen elég. Mi lenne, ha egy csokorral vinnénk neki, no meg néhány szemet a kedvenc cukorkánkból?
- Jó! - helyeselt Lia. Gondolta, úgy sem jutnak a kapun belül, vagyis nem lesz itt semmilyen barátkozás. Egy szép napon Tomka szedett néhány szál virágot, és a zsebébe dugott két szem cukorkát, mivel már csak ennyi maradt az egész csomagból. Liával kéz a kézben indultak Örzse mamó kapujához, de az bizony zárva volt! Bekopogtak, és mamó kinézett:
- Mit akartok itt gyerekek? Tűnjetek a szemem elől, de minél előbb! Még ti sem hagytok békén? -
Tomka megszeppenve szólt:
- De Örzse mamó! Mi csodát hoztunk neked!
- Csodát?! Mi az a csoda? Olyan is létezik?
- Létezik bizony! - mondta ekkor már Lia is. Örzse mamó szíve meglágyult egy kicsit, no meg a kíváncsiság sem hagyta nyugodni., így kinyitotta a kaput, beengedve a két gyereket.
Beléptek és köszöntek is illedelmesen:
- Szép napot Örzse mamó! Hoztunk neked virágot, meg cukorkát, a kedvencünkből! Hallottuk, ma van a születésnapod, és sok-sok boldogságot kívánunk! Tudom, hangoskodunk, és talán rosszak is vagyunk, de azért most fogadd szeretettel szerény ajándékunkat!
Örzse mamó meglepődött, mert arra igazán nem számított, hogy ez a két gyerek, akiket nem kedvelt, most könnyeket csalnak ki szeméből.
- Tudjátok gyerekek, én olyan egyedül vagyok, már nagyon régen! Senki sem nyitotta rám az ajtót, már évek óta. A postás hozza minden hónapban a nyugdíjamat, de mindig rohan tovább, pedig olyan jó lenne elmondani neki, hogy mennyire fáj a magányom! Ti félve ugyan, de eljöttetek hozzám, és ezzel nagy örömet szereztetek nekem! Tudjátok mit!? Játszhatnánk együtt! Nekem van egy nagyon-nagyon régi társasjátékom. Nem bolti, oh nem olyan az! Azt még valamikor az én anyukám csinálta, és mi azzal játszottunk! - A két gyerek rögtön elfogadta az ajánlatot. Örzse mamó megkóstolta a cukorkát, a gyerekeket pedig megkínálta finom kaláccsal.
- Tudjátok, sütök néha, csak úgy megszokásból, de sohasem tudom, ki eszi majd meg. A Bodri kutyám, meg a Cirmi cicám szokta megenni a maradékot. Én bizony már alig eszem, de ti most meghoztátok az étvágyam, és a jókedvemet is! -
Addig-addig játszottak, beszélgettek, hogy közben beesteledett. A gyerekek szülei már mindenütt keresték őket, végül átszóltak Örzse mamóhoz is:
- Itt van Lia és Tomka?
- Persze, hogy itt vannak! - mondta Örzse mamó – Tudjátok, nem is olyan rosszak, meg neveletlenek ezek, csak én gondoltam róluk ezt. Most azonban jó kedvet hoztak a házamba, és remélem máskor is eljöhetnek hozzám!
- Persze, örömmel engedjük el őket! - felelték a szülők. Lia és Tomka boldog volt, de a szüleik is! Másnap mintha másfelől kelt volna fel a Nap, csoda történt! Örzse mamó kinyitotta a kaput, és ő köszönt előre minden arra járónak. Az emberek meglepődtek, hogy vajon mi lelte az öregasszonyt, hisz nem csinált az még soha ilyet! Az utóbbi időben főleg nem!
- Gyerekek! A ti utcátokban nincsen Örzse mamó? Olyan néni, vagy bácsi, aki egyedül él, akire rászakadt a magány? Próbálkozzatok ti is csodát tenni, amíg nem késő!

Pirimami a virágoskertből

Az írókról bővebben jobbra fönt olvashattok.