A második mese

Szia!
Először szeretnék gratulálni a bloghoz! Remek kezdeményezés. Én úgy hiszem a meséknek különös varázsa van és meg tudják alapozni a további viszonyunkat az irodalomhoz. A mesék nagyon tiszták és nincsenek túlbonyolítva, nem összetett, gyakran erőltetett filozófiákat tartalmaznak, hanem alapvető érzelmeket és értékeket közvetítenek, gondolok itt például arra, hogy a jó és a rossz élesen elkülönül egymástól és a jó elnyeri jutalmát, vagy. hogy munkával, ésszel és kitartással érthetjük el célunkat, mint a legkisebb királyfi. Szerintem felnőtteknek szóló mese nincs. Minden mese gyereknek szól, de annak a gyereknek is szólhat, aki egy 80 éves bácsiban, vagy egy 40-es hölgyben lakozik. A lényeg az, hogy ameddig vissza tudunk térni gyermeki önmagunkhoz és naivitásunkhoz, addig tudjuk élvezni a meséket.
Én 17 éves vagyok, gimnazista. A mese, amit szeretnék küldeni, nem nevezhető klasszikus mesének. Angolul írtam, rajongok a nyelv iránt és erősen kötődöm hozzá érzelmileg. Ez egy kis történet, ami "mesés" alapokon nyugszik.
Olvasd szeretettel

Bogi

- Szeretnéd szeretni az esőt? - Nem szólt egy szót sem, csak kíváncsian nézett rám.
- Az esőről azt tartják, hogy egy szürke fátyol a napjainkon, eltakarja a napot és sárrá változtatja a földet. Azonban az esőcseppek mindössze a felhők könnycseppjei. Azért sírnak, mert nem szeretjük az esőt. Meg tudod nekem mondani az esőcseppek színeit?
- Nem.
- Ha elég bátor vagy, hogy elképzeld, megígérem, elmondom neked. De először csukd be a szemeid és engedd meg, hogy megfogjam a kezedet.
Csendben volt. Nem tudtam, hogy alszik, vagy figyel rám, de az apró tenyere az enyémben feküdt.
- Vannak piros cseppek. Ők a legbüszkébbek. A legtöbbjük hiú, hogy őszinte legyek, nagyon hiú. Rózsákon és rózsás arcokon landolnak.
Nem szólt semmit, csak feküdt szorosan mellettem és szorosabban fogta a kezemet. Biztos voltam benne, hogy többet akar tanulni az esőről, szóval folytattam.
- Azok, akik a természetről gondoskodnak zöldek. Levelekre, ágakra, virágokra esnek és fényesen ragyognak rajtuk. Ezután jönnek a kékek. Voltál valaha szomorú? - Nem vártam választ - A kék cseppek a legszomorúbbak. Az emberek szívét érintik meg. Esernyőkre hullanak és lassan legurulnak. Ők hasonlítanak legjobban a könnyhöz.
Néztem a kis testét szorosan mellettem és tudtam, még hisz a tündérmesékben.
- Ha játszani szeretnél, válaszd a sárgákat! Élénkek és barátságosak. mivel a Naphoz közel születtek. - anélkül, hogy mondott volna valamit a fejét a vállamra tette - A narancssárgák igen különlegesek. Gyakran úgy hívják őket, hogy a mosolygó cseppek. Bár nekik van a legnehezebb feladatuk, a mosolyukkal kellene boldoggá tenniük az embereket. Sajnos nem sokan figyelnek rájuk. Itt vannak még a titokzatos lilák. Rengeteg titkuk van és soha nem fogod megérteni őket.
Befejeztem a rövid történetemet és Ő belenézett a szemembe és annyit kérdezett:
- Tényleg?
Ez a szó tele volt izgalommal és kíváncsisággal azok után, hogy csendben végighallgatta a történetemet.
- Gondolj a szivárványra! A Nap felfedi az esőcseppek titkát. Csak egy kis napfényre van szükséged, hogy az esőt színessé és barátságossá varázsold.
- Szeretem a szivárványt - suttogta és még mindig fogta a kezemet.
- Biztos vagyok benne, hogy szeretni fogod az esőt, ha látod azokat a hihetetlen cseppeket.
Felállt. Túl sokáig ült csendben. Ezután játszottunk és csevegtünk. Én azt gondoltam, hogy ez csak egy újabb kis buta történek volt tőlem és hamar elfelejti.
Másnap esett. Odarohant az ablakhoz:
- Nézd, az eső színes! Az esőcseppek épp olyan gyönyörűek, mint ahogy mesélted.
Nevetett és a szemei fényesen ragyogtak miközben az orra érintette az ablaküveget. Mikor láttam ezt a lelkes kislányt bámulni kifelé az ablakon csodálva az esőt elégedett és jókedvű voltam, de az eső nekem szürke volt.


Köszönjük neked, Bogi!

Az írókról bővebben jobbra fönt olvashattok.