Mostanában volt szerencsém megismerni néhány, a gyerekirodalomban jártas hozzáértő véleményét arról, hogy mi a célja a kortárs gyerekirodalomnak. Persze mindnyájan a saját szűrőnkön keresztül nézzük a világot, így mindaz, amit hallottam, engem is szubjektív módon érintett meg.
Persze mindenkinek, aki valamilyen formában a szolgáltatóiparban van (és itt most a meseírásra és rajzolásra is gondolok), fel kell vennie a ritmust, és piacképeset alkotni. De ha nem adom meg magam? Ha ragaszkodom a saját ritmusomhoz, mindahhoz, amiről hiszem, hogy nem rossz (még ha a piac szerint az is...)? Akkor vessek magamra, és úgy kell nekem, tudom.
Azt hiszem, kicsit elszomorodtam, mert olyan értékek közvetítésére is nagyon törekszik minden, ami kortárs, ami csak tovább hergeli az egyébként is lelkileg túlmozgásos, izgalom-orientált ifjúságot. Mert legtöbbször a cél a túl gyors, túl színes, túl intenzív. És amikor a csapból is ez folyik, akkor nem biztos, hogy azokat, akik még mesekönyvet ragadnak a kezükbe, őket is ilyennel kell "szinten tartani". Főképp, ha az olvasó egy gyerek. És megint csak a saját véleményemet írom.
Nem lehetne kicsit csitítani a gyerekeket? Nem elzárni őket a világtól, csak kevesebbet tenni rájuk - legalább addig, amíg nem vágja őket pofon felnőttként a realitás. De ez is csak a saját véleményem.
Mindazonáltal örülök, hogy van ez a blog. Olyan nyugalom szigete-féle. És örülök annak is, hogy kicsit lassabb életű írók-rajzolók-olvasók vannak itt. Bizonságot nyújtó közösség.
Köszönet érte nektek.
Persze mindenkinek, aki valamilyen formában a szolgáltatóiparban van (és itt most a meseírásra és rajzolásra is gondolok), fel kell vennie a ritmust, és piacképeset alkotni. De ha nem adom meg magam? Ha ragaszkodom a saját ritmusomhoz, mindahhoz, amiről hiszem, hogy nem rossz (még ha a piac szerint az is...)? Akkor vessek magamra, és úgy kell nekem, tudom.
Azt hiszem, kicsit elszomorodtam, mert olyan értékek közvetítésére is nagyon törekszik minden, ami kortárs, ami csak tovább hergeli az egyébként is lelkileg túlmozgásos, izgalom-orientált ifjúságot. Mert legtöbbször a cél a túl gyors, túl színes, túl intenzív. És amikor a csapból is ez folyik, akkor nem biztos, hogy azokat, akik még mesekönyvet ragadnak a kezükbe, őket is ilyennel kell "szinten tartani". Főképp, ha az olvasó egy gyerek. És megint csak a saját véleményemet írom.
Nem lehetne kicsit csitítani a gyerekeket? Nem elzárni őket a világtól, csak kevesebbet tenni rájuk - legalább addig, amíg nem vágja őket pofon felnőttként a realitás. De ez is csak a saját véleményem.
Mindazonáltal örülök, hogy van ez a blog. Olyan nyugalom szigete-féle. És örülök annak is, hogy kicsit lassabb életű írók-rajzolók-olvasók vannak itt. Bizonságot nyújtó közösség.
Köszönet érte nektek.
4 megjegyzés:
Drága Mici,neked is köszönet azért,hogy ilyen vagy!Hála Istennek,hogy ilyen vagy!Hogy nem vagy hajlandó piacképes mesegyártó lenni azon a szalagon,amin sokan futnak.Biztos vagyok benne, bíznom kell benne,hogy lesz még olyan kiadó,akinek kellenek a szép,megnyugtató, elaltató mesék.Amiktől kiegyensúlyozottabbak lesznek a gyerekek,nem pedig kis zsizsikek.
Én lennék az első vevőd, EZ BIZTOS!!!! Mert nekem ilyen mesékre van szükségem,illetve az unokáimnak.....
Mici, nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy lassan eltűnik a sokszínűség a palettáról. Mert amíg van mindenféle, de igényes, színvonalas, addig nem baj. Akkor baj, ha csak egyféle irány van. :(
Mint azt megállapítottad, én nagyon szeretem ezt a blogot. :) Csak így tovább!
Egyebek mellett pedig dobj egy privit az nretzsekukacgmail.com-ra légyszíves!
Egyetértünk, Pöszke. Azt hiszem, ezt a sokféleséget hiányolom.
Mélységesen egyetértek Veled , Mici.............. Ne add fel, sokan gondolkoznak még így, hidd el....... tovább kell küzdeni az érték megőrzésért......
Megjegyzés küldése